Mi kell az íráshoz?

Papír, ceruza, vagy számítógép, és billentyűzet, mondanivaló és kifejezőkészség. Többé-kevésbé mindenki ki tudja fejezni magát. Természetesen jobb eséllyel indulhat, aki jól fogalmazott iskolás korában, jó a beszélőkéje, noha más a beszéd, a verbális kommunikáció és más az írás. Nem árt jóban lenni a helyesírással is, de minden számítógépen van helyesírás-ellenőrző program, és minden jobb kiadó alkalmaz lektort, aki nyelvhelyesség, stilisztika, esetleg egyéb szakmai szempontból átolvassa és korrigálja a művet.

Kedv is kell az íráshoz, amit favágásként, vagy kényszerből csinálunk az legjobb esetben is csak közepes mestermunka lesz, amit élvezetből, kényszer nélkül teszünk, az mindig a leghatékonyabb működésünk.  A kedv mellett kell az ún. ihlet is, aki már írt, biztosan megtapasztalta ennek működését. Az ember nekiáll, mert úgy érzi, haladnia kéne művével, és fogcsikorgatva izzad ki három sort magából, és az is olyan, hogy jobb kitörölni a fájlból.

Máskor meg csak forgolódik az ember az ágyban, éjfél, egy óra, fél kettő, s ekkor katapultként kidobja magából az ágy, rohan feltenni a kávét, meggyújtani a cigit, ha dohányos, bekapcsolja a számítógépet és ír, ír, ír...... Sokszor írtam hajnalig, vagy akár reggel nyolc, kilenc óráig, és nyolc-tíz kávétól elzsibbadva, a fáradtságtól szédülve, a cigiktől krákogva, de boldogan feküdtem ágyba, miután 15-20 A4-es oldalt, 40-50 könyvoldalt megírtam.

Van, hogy fél évig nem jön az ihlet, van, hogy kétnaponta, kiszámíthatatlan. Amikor megindul az áradás, nem érdemes vesződni részletekkel, elírásokkal, apróbb hibákkal, a lényeg, hogy ami kikívánkozik belőlünk, az akkor és abban a formában rögzítésre kerüljön, nyers szöveget javítani, korrigálni ráérünk olyankor is, amikor nincs ihlet, de van időnk korábbi munkánkat kicsit polírozni, rendbe tenni.

A téma, a mondanivaló is jöhet ihletként, de ki is találhatunk egy témát, amiről írunk. A téma az utcán hever, bármiről lehet írni, csak érdekes legyen, és legyen valami gerince, mondanivalója is, mert hiába írunk, ha az olvasónak kiesik a kezéből a könyv, és elalszik rajta.

Bohumil Hrabal szerint a könyv nem arra való, hogy az olvasó elaludjon rajta, hanem úgy ahogy van, alsógatyában ugorjon ki az ágyból, és rohanjon szétverni az író úr pofáját. Az író ébresszen érzelmeket, nem baj, ha ezek rokon és ellenszenvben egyaránt jelentkeznek.