Miért álljak neki írni?

A legjobb, ha ez a kérdés fel sem merül bennem. Senkit sem akarok rábeszélni az írásra, rátukmálni az emberre bóvlit szoktak, az írás pedig egy nagyszerű dolog, önkifejezés, önmegvalósítás, hobby, örömforrás, sikerélmény, alkotás, hatás a világra, és még terápia is lehet, gondjainkat, bajainkat, fájdalmunkat is kiírhatjuk magunkból.

Inkább arra szántam ezt a rovatot, hogy bátorságot öntsek azokba, akik még hezitálnak, akik érzik, hogy menne, csak nincs önbizalmuk, nincs hitük, bátortalanok, határozatlanok. Aki mer, az nyer, veszíteni csak korlátait veszítheti az ember, ha nekiáll csépelni a billentyűzetet.

Minden író elkezdte egyszer, senki sem született úgy az édesanyja méhéből, hogy egyből kész regényeket írt. Szárnypróbálgatással kezdték még az egészen nagyok is, ez az élet rendje. Mindenki amatőrként kezdi, akiből később profi, "hivatásos"  író lesz.

A világirodalomnak vannak klasszikusai, de ahogy az egész világ folyamatosan alakul és változik, mindig van és lesz szükség új írókra, rátok, akik most még csak e sorokat olvassátok, és holnap új csillagok lesztek.