ÁLMAIM ÉS JELENTÉSÜK

IRATOK ELVESZTÉSE ÁLMOK

2005. augusztus 20.

A vidámparkban voltam, de ósdi volt, szemtelenek voltak, nem adták vissza a pénzem, és a táskám is elveszett minden papírommal és pénzemmel.

Magyarázat:  A táska és az iratok elvesztése visszatérő momentum a korábbi önazonosság elvesztését jelenti.

2009. szeptember  8.

Egy nagy tömött vonaton utaztam, de aludtam, és a vonaton ébredtem fel. Nagyon jó volt felébredni, rögtön fel is álltam és elkezdtem sétálni a vonaton, de olyan tömött volt, hogy amikor vissza akartam menni a csomagjaimért, irataimért, már nem tudtam visszaverekedni magam a nagy tömegben, és nem is emlékeztem pontosan, hogy hol, melyik vagonban ébredtem fel. De nem izgatott a dolog, leszálltam a vonatról a következő állomáson, és visszaindultam a kiindulási állomás, a főváros felé.

Magyarázat: A vonat tömegek szellemi előrehaladására szolgáló eszköz, a katolikus vallás, amibe beleszülettem. A felébredés szellemi ébredést, megvilágosodást jelent. A személyes iratok elvesztése önazonosság, egó elvesztése, csomagok, a terhek, cipelnivalók elvesztése a lelki terhektől való szabadulás, visszaindulás a fővárosba, az eredethez, Egységhez, Istenhez való visszatérés megkezdése.

2010. május  6.

A másik álomban egy éjszaka vonatozás volt, a határállomásnál jött egy fekete ruhás hamiskás szemű ember, nagy mosolyogva elkezdett ölelgetni, mintha csak a rajtam levő bolhákat akarná agyonnyomni, mint bolhairtó. Nem tetszett és próbáltam eltolni magamtól, mert éreztem, hogy csak mímeli ezt a dolgot. Igazam is lett mert a határ után észrevettem, hogy minden iratom és pénzem eltűnt. Elkezdtem keresni hogy felelősségre vonjam, de nem találtam.

Aztán megállt a vonat leszálltunk róla, és valaki hidegvérrel gyilkolni kezdett, lelőtte, akivel valami baja volt.

Magyarázat:Az anyagi lét határain átlépve megszabadulunk azonosító jegyeinktől, földi eszközeinktől, és automatizmusok keretében attól, ami  szükségtelen, és hátráltató számunkra.

2010. szeptember 15.

A második álmomban valahol voltam, és felkapott a szél, és egyre magasabbra emelt. Elég félelmetes volt, mert bármit tettem, nem volt behatásom semmire és egyre messzebbre vitt a szél. Próbáltam vízszintesen állni, hogy egye kisebb felületet nyújtsak, és ereszkedjek, de a szél egyre magasabbra emelt, és egyre messzebb vitt. Beleakadt a kezembe egy hosszú de vékony gyenge alumínium karnis, azzal próbáltam valahogy lassítani a repülést a földet karcolni fékezni vele, és abban reménykedtem, valahol közel leszek a földhöz és azon óvatosan, lassan a földre ereszkedem, de a szél csak vitt, és vitt tovább. Végül valahogy a földre kerültem, de talán elájulhattam, mert amikor magamhoz tértem, nem emlékeztem a körülményekre. találtam magamnál egy különleges útlevelet. agy album formája volt, a címlapján az állt németül, hogy az Európai Közösség állampolgára, fénykép nem volt benne, a névnek hely lett volna kipontozva, hogy kézzel beleírják, de nem volt kitöltve. Először azt hittem, hogy ez egy gazdátlan útlevél, vagy csak egy üres nyomtatvány, nem tudtam, mit kereshet nálam.  Aztán továbblapoztam a nagyalbumba, ahol fényképek és fotók voltak az Európai Közösség történelméről, és itt már voltak kipontozott helyek, amelyek kézírással ki voltak töltve.

Nézegettem, hogy ott vannak benne például a fotók egy erdélyi város villamosairól és az, hogy Wohnort (lakhely) Dohnanyi str. és ez nekem olyan kuszának tűnt, hogy arra gondoltam, talán külföldön, ahol kiállították nekem et az útlevelet, megbolondultam, vagy beütöttem a fejem és összevissza beszélhettem, mert a mostani tudatállapotomban ez az egész nem érthető. De azért nem dobtam el az útlevelet, magamnál tartottam és elindultam vécét keresni, mert nagyon kellett volna trónolnom. Sajnos nem jártam sikerrel. Vagy női vécék voltak, vagy a férfi vécékben is nők volta, vagy olyan vécék voltak, ahol kisgyerekes anyukák a gyereküket vécéztették. Egyre elkeserítőbb volt a helyzet, és egy idő után az kezdett felsejleni bennem, hogy talán nincs is sehol férfi vécé, mert a közhit szerint a férfiak szennyesebben hagyják maguk után a vécét, gondatlanabbul vécéznek, és nem találtak takarítónőt, aki a férfivécé takarítását vállalta volna, ezért a férfivécék üzemeltetését beszüntették.

Magyarázat: A Földön a leszületés előtti tudattartalom jó része "le van takarva" így az ember számára saját korábbi döntése is oktalanságnak, értelmetlennek tűnhet.  A fénykép és név, mint az elkülönültség attribútumai szellemi szempontból a fejletlenséghez kapcsolódnak, eltűnésük, hiányuk a magasabb szint. Mérgeimet nem tudom kiadni magamból.

2010. december 27.

Kisebbik fiammal álmodtam. A föld alatt voltunk a földalatti egyik állomásán. Profi csavargó-hajléktalan volt, mindent tudott, hogy lehet megélni, melyik állomáson lehet aludni. Én átmeneti munkanélküli voltam, és nagyon kellett vécéznem. Elmondta, hol vannak jó állomások, van, ahol lehet éjszakázni, sőt csak 10 Ft. a wc belépő és még tusolási lehetőség is van, de én azt mondtam, haza akarok menni, otthon akarok vécézni. Erre elmondta, hogy a szemközti állomásról kell indulni, és hogy jutok haza. Elköszöntem tőle, átmentem lent a síneken, de amikor mentem be a falhoz simulva a megállóba, akkor jött a fölalatti, és a vezető meglátott, és a balesetveszély elkerülése végett fékezett. Nem volt vészes a helyzet, de azért egy kicsit megzavartam a földalatti működését, szabálytalanul mentem át a síneken, a vezető és a közben odaérkezett ellenőr is igazoltattak. Az ellenőr elég kekec volt, mert bár volt jegyem, és voltak szabályos irataim, nem volt munkahely a személyimben. Mondtam, hogy nem vagyok dologtalan munkakerülő, csak pillanatnyilag vagyok munka nélkül, még nem találtam állást, mire a földalattit vezető kitöltött egy ilyen esetekre rendszeresített nyomtatványt, és mondta, hogy azzal a központban igazolhatom magam, mert ott a rendelkezésükre áll rólam minden információ.

Magyarázat: Nem találom a helyem, feladat nélkül érzem magam, a bennem felgyülemlett szellemi salaktól nem tudok megszabadulni, igazi otthonomba, a szellemvilágba vágyom.

2010. december 27.

Kisebbik fiammal álmodtam. A föld alatt voltunk a földalatti egyik állomásán. Profi csavargó-hajléktalan volt, mindent tudott, hogy lehet megélni, melyik állomáson lehet aludni. Én átmeneti munkanélküli voltam, és nagyon kellett vécéznem. Elmondta, hol vannak jó állomások, van, ahol lehet éjszakázni, sőt csak 10 Ft. a wc belépő és még tusolási lehetőség is van, de én azt mondtam, haza akarok menni, otthon akarok vécézni. Erre elmondta, hogy a szemközti állomásról kell indulni, és hogy jutok haza. Elköszöntem tőle, átmentem lent a síneken, de amikor mentem be a falhoz simulva a megállóba, akkor jött a fölalatti, és a vezető meglátott, és a balesetveszély elkerülése végett fékezett. Nem volt vészes a helyzet, de azért egy kicsit megzavartam a földalatti működését, szabálytalanul mentem át a síneken, a vezető és a közben odaérkezett ellenőr is igazoltattak. Az ellenőr elég kekec volt, mert bár volt jegyem, és voltak szabályos irataim, nem volt munkahely a személyimben. Mondtam, hogy nem vagyok dologtalan munkakerülő, csak pillanatnyilag vagyok munka nélkül, még nem találtam állást, mire a földalattit vezető kitöltött egy ilyen esetekre rendszeresített nyomtatványt, és mondta, hogy azzal a központban igazolhatom magam, mert ott a rendelkezésükre áll rólam minden információ.

Magyarázat: Nem találom a helyem, feladat nélkül érzem magam, a bennem felgyülemlett szellemi salaktól nem tudok megszabadulni, igazi otthonomba, a szellemvilágba vágyom.

2022. január 24

Álmomban az álmon belül aludtam és arra ébredtem, hogy valaki rámnehezedik, fojtogat és el akarja venni az autós táskám, melyben irataim, bankkártyám és pénzem volt. Minden erőmet összeszedve egy nagy kiáltás kiséretében lelöktem magamról a támadót .

Magyarázat: Lefokozott tudatállapotomból kisértés riasztott fel, de megszabadultam tőle.

Ha tanácstalan vagy álmod jelentésében, írj!