ISTEN

 

Amikor a kezdetek kezdetén ajkamra tódult az első remegő hang,  fel kellett másznom a Szent Hegyre, hogy szólhassak Istenemhez. Azt mondtam: “Uram, a Te szolgád vagyok. Titkos akaratod a törvényem, s követlek Téged mindenkor.” De Isten nem válaszolt. Eltűnt előlem, akárcsak egy hatalmas vihar.

S ezer év múltán ismét felmásztam a Szent Hegyre, és ismét szóltam Istenhez. Azt mondtam: “Teremtőm, én a Te teremtményed vagyok. Hangból formáltál meg engem, ami vagyok, és amim van, mindenért Neked vagyok adós. De Isten nem válaszolt. Eltűnt, mint ezer sebes szárny.

S ezer év elteltével megint felmásztam a Szent Hegyre, s újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: ”Atyám, én a Te fiad vagyok. Szeretetedből és könyörületedből teremtettél engem,  s én a szeretetben és tiszteletben akarom királyságodat örökölni.” De az Isten nem válaszolt. Eltűnt, mint pára a messzeségben.

S ezer év elmúltával ismét felmásztam a Szent Hegyre, és újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: “Istenem, én célom, és beteljesülésem. Én vagyok a tegnapod, és Te vagy a holnapom. Én vagyok gyökered a földben, Te vagy a virágom az égben, és együtt növekszünk a Nap fényében.”

Akkor lehajolt hozzám Isten és fülembe szavakat suttogott. S mint a tenger, amikor magába öleli a patakot, amely beleömlik, úgy ölelt Ő magába engem. S amikor alászálltam a mély völgybe Isten ott is ott volt.

 

Kahlil Gibran  Homok és tajték

VISSZA TOVÁBB